LEMEZBEMUTATÓ KONCERT

2012. május 19.(szombat) 18 óra
Ferencvárosi MH. Bp. Haller u. 27.

Közreműködik:
Deme-Farkas Rita - ének, kaval, furulyák, melódika
Clemente Gábor - ütőhangszerek
Huszárszky Mihály - basszusgitár

Belépő: 800 HUF

Megjelent első lemezünk, Mese a valóságról címmel

14 énekelt vers található a lemezen, Weöres Sándor, Ady Endre, Garai Gábor, Sárközi György, Birtalan Ferenc, Sárhelyi Erika, Karácsondi Imre, N.Horváth Péter, Savanya István és Robert Burns általunk megzenésített költeményeivel.
A lemez megrendelhető az Ez az email cím védett a spam robotoktól, a megtekintéséhez engedélyezni kell a Javascriptet. e-mail címen.
Ára 2000 FT+postaköltség.

Strófa Klub - április

Ismét jót kluboztunk pénteken (április 20-án) a Strófa Klubban. A Strófa Trió olyan dalokat játszott, amelyeket ritkán vagy még nem is hallottunk tőlük, s egy-egy régi dal is áthangszerelve hangzott el ahhoz idomulva, hogy a Trió három főből áll. Ehhez igazodva szólalt meg például József Attila Altató című verse a „székelyműhelyes, hangszer-kavalkádos, sokan-éneklős” hangzáshoz képest másként – ugyancsak remekül.
Ugyan a fiúk nem akartak a most megjelent első Strófa lemezről énekelni, hiszen 2012. május 19-én lesz a lemezbemutató koncert, mégis eljátszottak két dalt is – megköszönve a vereseket a jelenlévő költőknek, Sárhelyi Erikának és N. Horváth Péternek. Így hangzott el jókora örömünkre a Budapest és a Szombati dal. A lemez címe: Mese a valóságról. (Ha engem kérdeznek: hát, jóféle!!!) Tibi éppen Erika dalába fogódzva igyekszik újra megszeretni a fővárost, mivel évek óta nem itt él már.
Tibi azt mondta az est elején, hogy még csak jót írtam róluk. De hát, miért is írnék mást, amikor nekem gyógyír a Strófa Klub meg a Trió, s bártan kijelenthetem, hogy vannak mások is, akik így gondolják! (A lépcsőfordulók arra is jók, hogy megállva, kicsit időzve, ilyen dolgokról is egyeztethessünk hazafelé menet. S még arra is jók a lépcsőfordulók, hogy egy órácskára elcsenve az ott tartozkodó „flakon-vázát”, ideiglenes társbérletet találjunk néhány gyönyörű piros tulipán számára a szorgalmasan gyökeredző zöldike mellett.)
Hátradőlve hagytuk, hogy hasson a „varázslat”. Még az sem törte darabokra az élményt, hogy valahol elszántan vijjogott egy rendőrautó szirénára…
A Trió lépett fel utoljára. Előtte Németh Viktor zabolázta egyre rakoncátlankodó gitárját. Cselezgetett a „drága”. No, de a gazdájának ez nem jelentett gondot, hangolta, amikor csak kellett, s közben szóval tartott bennünket. Viktor is varázsolt. Egy asztalon ült – nemrég még begipszelt lába alatt székkel – és önfeledten gitározott, énekelt. Derűsen, dinamikusan, merengőn, szomorkásan, ahogy éppen a vers szelleme kívánta. Több dalt játszott az Üzenet, másképp című lemezéről, melyen „hazanézős” költők verseit dolgozta fel, de elővett más verseket, meg egy saját szerzeményt is. Úgy alakította a műsorát, hogy utolsóként beleférjen Áprily Lajos Tavasz a házsongárdi temetőben című verse. Érdemeim e téren elvitathatatlanok, mivel a program előtt meggyőztem, hogy tegyen így. Félre is tolta a dal hossza miatti vacillálását. (Köszönöm!) Szinte megállt a levegő, ahogy játszott – olyan finom volt, és olyan mélységes… (Hm, ez a dal az imént említett lemez első száma!)
Szokatlan programmal indult az este. Roth István és Bozó Edit, azaz a férjem meg én léptünk színpadra elsőként. A Strófa Tró „lánykorában” játszottunk már teljesen akusztikusan Viliékkel a Harmónia Műhelyben, s egyszer az is előfordult – szintén akkoriban – hogy kettesben egy szál gitárral meg egy kapitális esőfával adtuk oda, amink volt. Most zenei alapokkal – amiket egytől egyig Pisti készített – dolgoztunk, mert így születnek nálunk a dalok. Eleddig, ha úgy hozta az élet, e hangulat mentén csatlakoztak hozzánk barátok, és vált a „gépzene” akusztikussá – mint az idei InternetVers Fesztiválon is.  Az is finom íz, hajaj, de még milyen finom, ám ezt is szeretjük, hiszen a mi fánk gyümölcse! A versdal-csokrot színesre válogattuk – Radnóti Miklós: Eső után, Váci Mihály: Gyermekláncfű (megzenésítés: Kozma Tibor), Kányádi Sándor: Álmodó, Gál Sándor: Hajnal, Sárhelyi Erika: Hinta-magány, Fecske Csaba: A szegény árva kisgyerek panaszkodása, valamint Valahol mindig, Komáromi János: Tavaszi tánc - Húsvétkor (megzenésítés: Kozma Tibor) és Gáti István: Egy másik.
No, mit is írhatnék, mint „krónikás”?!... Akik megkerestek minket, azt mondták, hogy jó volt, mi pedig szerettük megmutatni a portékánkat. Igazi öröm volt, hogy Sárhelyi Erikát is meglephettük kicsit, élőben.

Köszönjük, hogy megtörtént, és köszönjük azt a sok-sok csudás ajándékot, amit tegnap este kaptunk! (Bozó Edit)

Vendégeink voltak: Roth István, Bozó Edit és Németh Viktor

Ferencvárosi Művelődési Központ és Intézményei

Április 20-án 18.30 óra

Költészetnapi Vers-zene Klub a Strófa Trióval

A Strófa Trió 2006 áprilisában alakult, a magyar és a világirodalom verseiből állítja össze zenés műsorát. Programjukban a klasszikus és a kortárs irodalom versei egyaránt megtalálhatók, így meghallgathatók pl. Ady Endre, József Attila, Juhász Gyula, Weöres Sándor, Birtalan Ferenc, Karácsondi Imre, N. Horváth Péter énekelt versei.

Strófa Klub - március

 

Koncert után - Bozó Edit írása

"Szombat este van. A tévé előtt ülök az éppen aktuális tehetségkutató műsort bámulva. Nézem, nézem, s lassan azon kapom magam, hogy már nem is látom – a gondolataim a pénteki Strófa Klubban kalandoznak. Beburkol ismét az a finom hangulat, ami egész este simogatta a szívemet. No, nemcsak azért, mert a Strófa Trió rendszeresen így hat rám, hanem azért mert Gerendás Péter a márciusi klub-vendég is éppen ezt tette: melengette a lelkemet.

Volt már arról szó korábban is, hogy eljön egyet klubozni velünk, ám az élet úgy igazította, hogy erre csak most kerülhetett sor. Akárhogy is volt ez, a péntek este nagyon kuckósra sikeredett. Nem mondom, az is remek volt, hogy – kissé korábban érkezve – a nyugdíjas klub viháncoló távozóiba botlottunk, majd a büfében döntögettük magunkba egy kis kávét meg jóféle „kecskesajtos” limonádét (remek, valódi gyümölcsdarabok tülekedtek a limonádés kancsó nyakában, s az egyik összetevő jóféle kecskesajtra hasonlított – innen az elnevezés). A lazítás alkalmat adott egy kis csevegésre is, ami igazán összkomfortossá tette a dolgot!

 

A vendégünk lágy húron pendült, dobolt a gitáron vagy trombitázott hangszer nélkül, a régmúltat vagy épp a legújabb nagyvárosi legendákat idézve. Érzéssel, őszintén, humorral tette a dolgát – ahogy szokta. Szeretettel nógatott minket, amikor még csak halványan Szép Júliá-ztunk, s biztatására bátrabban húztunk bele az éneklésbe.

Már nem számolom az éveimet – merengett kicsit –, de a sárga lámpafény is megállásra késztette: Öreg arcot látok a pocsolya mélyén, vagy csak megtréfált a sárga lámpafény… 

Mesélt a dalok között – bölcsen, szeretettel. A családjáról, kilenc gyermekéről, Daniról, a törött szárnyú madárkáról. Persze, megtudtuk azt is, hogyan lobbizott a népes gyereksereg kiskutya-ügyben, és hogyan is dőlt dugába a szülői következetesség. Megénekelte családi hitvallását is: Mi mindig kéznél vagyunk, s az egyetlen, nem saját dalban „elmondta” évtizede húzódó búcsúját édesapjától (Chet Atkins – I still can’t say goodbye).

Csupa „hétköznapi”, s csupa különleges; csupa emberi, s csupa mélység – igazi egyszerűség és hitelesség."

 

Köszönjük!

 

Koncert után - Székely Nagy Gábor írása

"Barátaim, a Strófa trió kis klubot tart fenn havi rendszerességgel az FMK-ban (Ferencvárosi Mv. Központ, Haller utca), a ház közvetlenül az Országos Kardiológia mellett van, százszor jártam ott, még gyógyszergyári „vagány” koromban, meg később, mint könyvkiadó is… sok szerzőnk volt az ottani orvosok közül – régi szép idők.
Ballagok este a Nagyvárad tértől gyalog a Halleren, a Szt. István Kórházi fronton a föld magasságában elektromos szekrények álldogállnak, a falazat egy helyen üres, de mégsem: egy hajléktalan ott húzta meg magát, üres colás palackok között takarójába bújva fekszik… még csak fél hét, de már aludni készül… talán már nem lesz fagy az éjjel… hát igen, ez nem álom, ez ma történik velünk.
Az FMK-ban nincs még nagy élet, valakik próbálnak a földszinti nagyteremben, a Házból éppen velem szemben áramlanak ki a nyugdíjas korúak, valami klubjuk lehetett – épp most ért véget.
Zenész barátaim már fent ácsorognak, gyakorolnak ,várakoznak, és itt van a vendég is, mára sikerült egy nagy nevet megnyerniük… Magam is kíváncsi voltam rá, így élőben – és főleg egyedül még nem hallottam muzsikálni. Ő nem verszenész, saját dalokat játszott mindig is, tán egy lemezét kivéve, ami Faludy-versekre készült.
Nem ismerjük egymást, Vili mutat be, egyelőre magázódunk, pedig egy korosztály vagyunk… de hát az illem – nálam így működik.
A zenész kedves ember, arcán a mosoly nem csinált, valóban azt mondja, amit gondol. Annyit tudok róla – de ő is említi: sokgyerekes… nem is akármennyi, kilenc gyereke van. Jót nevetünk, amikor elárulom, hogy mi is nagycsalád vagyunk, mindjárt másképpen beszélünk…
Ő kezd, mert utána még megy a Ráday utcába egy pub-ba, de csak helyettesként… nevetek is ezen, hát ha ő a helyettes, ki lehet az a nagy húzónév, aki „helyett” játszik. Nehéz a zenészélet, ezt még röviden megbeszéljük, aztán már rá is zendít. Nincs nagy porhintés, semmi, lealszanak a lámpák, egy szál gitár, és az énekes. Nagyon-nagyon érdekel személyesen is, egyetlen ember hogy képes betöltetni az „üres teret”, itt még díszlet sincsen, hátul egy pianínó éktelenkedik, néhány szék, egy asztal… semmi.
Gurulnak szépen a dalok egymás után, balladák, latinos dalok, s miután nincsen szólóhangszer az énekes mindent maga játszik el: énekel, dobol a gitáron, trombitát utánoz a szájával… a balladákban is felzeng a halk részek után, igazán él – a nem igazi színpadon… Felcsattan a taps, nem is csak obligát módon, hanem ez a daloknak – és a művésznek is szól.
Miért is művész valaki, mitől válik azzá? Ez nem csak istenáldotta tehetség, szorgalom és gyakorlás… nem… valami plusz van abban aki igazán kiáll a színpadra, és ott „meghal” - ez nemcsak egyfajta exhibicionizmus, hanem sokkal inkább „égi antenna” ahogy Latinovits mondta – igaz ő a költőkről. Megszólalnak az ismert dalok is, nekem legszebb köztük a „Szép Júlia”, és igen… talán azért is, mert ez, és sok más felidézi a saját ifjúkorunkat, a hatvanas-hetvenes évek számunkra varázslatos világát… igen, el lehet ezen andalodni, de csak az tudja átadni, aki hiteles. Lehet, nem minden hang van száz százalékosan a helyén, de nem is biztos, hogy bármelyikünk kiülne egy órára egyedül muzsikálni…
Beszél a családjáról olyan szeretettel, amit férfitól ritkán hallani… „szerettük ezeket a kis lényeket, és aki sérült volt közöttük, azt még egy kicsit jobban talán…”
Szólnak a szólók, szépen peng a nylongitár, minden a helyén van és volt. Aztán megtörik a varázs – menni kell tovább… várják a Rádayban is…

Mi mindig kéznél vagyunk – szülők, anyák, apák, aggódó felnőttek, így van ez, köszönjük Neked, hogy elhoztad a dalokat!
(Strófa Klub, 2012. március 23: Gerendás Péter koncert)"

Ferencvárosi Művelődési Központ és Intézményei

Március 23-án 18.30 óra

Belépődíj: 500 Ft
Cím: Ferencvárosi Művelődési Központ, IX. ker. Haller u. 27.

(5 percre a Nagyvárad tértől)

---

Strófa Klub - február

 

 

Az alapvetően kelta, breton és erdélyi népzenei motívumokból építkező Eclecticát ezennel kisebb létszámú akusztikus felállásban lehet majd hallani, amely négyesfogat tagjai:

Szathmáry Melinda - ének, gitár, zeneszerzés, hangszerelés
Dévényi Zoltán - gitár, cajon,hangszerelés
Szabó Dániel - ír és barokk fúvós hangszerek, mandola
Sassi Lilla - hegedű, vokál

Zenekari infó: www.eclecticaband.blogspot.com
www.myspace.com/eclecticaband

Ferencvárosi Művelődési Ház
2012. február 17. 18:30

Tel: 216-1300, 476-3410
Bp. 1096 Haller u. 27.

Strófa Klub - január

Nincs is annál jobb, mint szépen bekuckózni otthon a Strófa Klub után, és írni az élményről… Pontosabban, mégis van ennél jobb! – Maga az élmény! Együtt lenni a Strófával, a vendégeikkel meg a klubozókkal.
Január huszadikán igencsak szedtük a lábunkat a férjemmel, hogy odaérjünk este hatra a Ferencvárosi Művelődési Központba, az addig megszokott hét óra helyett. Azt hiszem, hogy a változás megtréfálta a hallgatóságot, mert bizony igen kevesen voltunk. Ment is a lamentálás arról, hogy vajon mi lenne az ideális kezdési időpont? Kétharmados többséggel a fél hét győzött. Azért, arra biztatom az olvasókat, hogy figyeljék, mit ír majd erről a Strófa Trió a honlap frissítésekor!
Az est vendége az Aphonia együttes volt. Gál Hedda, Borzsák Kamilla és Molnár Gyuri kényelmesen elhelyezkedtek a hátsó sorban, és élvezték a házigazdák kezdő blokkját. Négy szerelmes dalt játszott a Strófa Trió N. Horváth Péter, Karácsondi Imre és Robert Burns költeményeiből, finoman, ahogy szokott. (Jómagam el nem múló lelkesedéssel hallgatom őket akármikor – akár a klubban, akár otthon, akár utazás közben az autóban.)
Mire az Aphonia színpadra lépett, érkeztek még néhányan. Ennek hevesen örültem, mert biztos voltam benne, hogy Gyuri csapata is varázsolni fog. Nem tévedtem! (Hiába kezdték mindjárt a mandulaműtétet és a következményeit taglaló Lackfi János verssel – Mandula-dal.) Derűvel vegyes borzongás ragadott magával, mert eszembe jutott a saját élményem, a taxis-blokád idejéről. Észre sem vettem az üzemanyagár-problémát annak idején, annyira lefoglalt a felnőttkori mandulaműtét borzalma. Hanem, lábadozás közben kikémleltem az ablakon, és őszinte csodálkozással vakargattam a fejem: „Vajon, miért nem vettem én eddig észre, hogy milyen csöndes helyen lakunk?!?”
Az Aphonia többnyire Lackfi János verseket adott elő, erőteljesen, érzékenyen, magával ragadóan. Nem is maradt kétséges, hogy mit gondol a költő a halhatatlanságról (Szösz-szonet), s hogy hogyan adta el a Skodáját Keskeny Máriának… A Skoda-dal oly ízesen volt lackfijánososan-molnárgyurisan-csehtamásos, hogy csak figyeltem, füleltem és derültem, ahogy a többiek is! De megszólalt a Vers a Madárságról, mint a csapat egyik kedvenc dala.
Több dalt adtak elő a gyerekeknek szóló – Sajtkukacz-os – műsorukból is, és mi lelkesen hallgattuk őket. No, nem olyan bátran, mint a gyerekek! Orbán Ottó bálnás versének az előadásába még nem mertünk bekapcsolódni – pedig, de jó lett volna!... Ám kicsit később, a ráadás számban, egyre hangosabban „radíroztunk” meg „satíroztunk” közösen.
Hedda remekül énekelt, s olyan „herkentyűkön” játszott, ami már önmagában is elvarázsoló tényező nemcsak a gyerekek, de a felnőttek számára is. Kamilla éteri finomsággal fuvolázott, Gyuri meg önfeledten gitározott és énekelt. Alkalmasint azt is a lelkünkre kötötte, hogy nem növesszünk hosszú hajat – mert az bizony akadályozza az embert, ha véletlenül bele kéne sandítania a kottába. (Gyuri különben nem kotta-bújó típus!)
Az Aphoniával egyetlen baj volt csak – gyorsan véget ért a műsoruk! Sietniük kellett valahová, pedig szívesen „kívánságműsoroztunk” volna velük.
A szünetben békésen csevegtünk némi borocska mellett, majd ismét a házigazdák muzsikáltak. A régi kedvencek mellett olyan veresek is megszólaltak, amelyeket ritkán hallottunk eddig (Savanya István: Egy szál, Birtalan Ferenc: Ma boldog, József Attila: Szomorúfűz, Székely-Nagy Gábor: Válaszút).
A műsor már nyolc után véget ért, a korai kezdés miatt, így bőven maradt lehetőség további beszélgetésre. Éltünk is e lehetőséggel!  (Bozó Edit)

Ferencvárosi Művelődési Ház
2012. január 20. 18 óra

Tel: 216-1300, 476-3410
Bp. 1096 Haller u. 27.

Strófa Vers-Zene Klub - december

Vendég: Nyeső Mari

Karácsony energia-bombával
Fűszeres mézeskalács illat fogadta a betérőket az idei utolsó Strófa Klubban december 16-án. Házi készítésű, mívesen formált, mézes energia-bombával vártak bennünket a HoniHoney mézeskalács készítői, Edit és Zsófi (honihoney.wordpress.com). A színesen díszített csuda portéka nemcsak szép volt, hanem finom is! Lelkesen kóstolgattuk a műsor előtt, s a szünetben is, miközben nézegettük a remek kínálatot.
Az estet a Strófa Trió indította. Mindjárt terítékre is került az ötlet, hogy januártól este hét helyett hatkor kezdjünk. Buzgón ittunk is ez ügyben a januári klubozók bőrére, hiszen úgy találtuk mi is, hogy nem elég az a röpke két és fél óra a klub estekre, ami eddig rendelkezésre állt. Nem egyszer „ránk zárták” már a Műv.házat, annyira nehezen akaródzott hazamenni.
Ahogy túlestünk e napirendi ponton, indult a muzsika! Birtalan Ferenc, Komáromi János, Garai Gábor tollából kerültek versek „terítékre”, és megmelengette a szívemet a hamisítatlan Strófa-hangzás. Beleolvadtam a varázslatba… pedig nem volt könnyű, hiszen menet közben szoktam gyűjtögetni az anyagot az aktuális beszámolóhoz. Picikét kívül kell maradnom ehhez, s nem csobbanhatok bele teljes merülésig az élménybe. Hogy mégis többször majd kiesett a toll a kezemből, nemcsak a Triónak köszönhető, hanem a vendégnek, Nyeső Marinak is!
A szünet után mit sem sejtve ültem vissza a helyemre, hosszasan ízlelgetve az utolsó falat mézeskalácsot. A vendég – kicsi, törékeny nő – a színpadra lépett, s néhány dal után robbant az energia-bomba azoknak is, akik – csakúgy, mint én – nem látták, hallották még soha. Nem ismertem Nyeső Marit, és erre bizony nem vagyok büszke! Vajon miért nem hallani az ilyen zsenivel megáldott művészről?!? Vajon miért nem?...
Akik tudták, hogy mire számíthatnak, hátradőltek és élvezték a frenetikus előadást, ami a szemünk láttára és a fülünk hallatára szervezte meg magát. Nyeső Mari olyan hihetetlen természetességgel, sziporkázó tehetséggel zenélt, mesélt és vont be bennünket az éneklésbe, amire csak a szabad emberek képesek! Van egy amerikai előadó, Tommy Emmanuel, akinek már többször ámultam leesett állal a neten fellelhető előadásain, s eddig nem is sejtettem, hogy van nekünk Nyeső Marink, aki hasonlóan „nagy varázsló”. Nem is engedtük csak úgy el! Röpködtek az ötletek a ráadásokat illetően: „A bicikliset!” „A lemez-sercegőset!”…Aztán Mari eljátszott egy szerelmeset…s ezt az sem bánta, aki a bicikliset vagy a lemez-sercegőset kérte. Nekem meg belopta a szívembe magát a karácsonyi fa-manós meg a hamisra hangolt gitár-szitáros „indiai”, de ott forgolódik még Nyeső Mari többi derűs, szomorú, humoros, ragyogó, csupa-csupa saját dala is.

Milyen jól esett az üzenet: „Az élet mindig, mindig gyönyörű!”

A vendég után a házigazdák kicsit megszelídítették a lobogást, és visszavezettek a mélázóbb, lágyabb hangzásvilágba… s ettől olyan gömbölyű lett az este, hogy nem is esett jól abbahagyni. Odakinn az ég végre kicsit elsírta magát. Eltökélten zuhogott, de ez mit sem ártott nekünk!  (Bozó Edit)

Ferencvárosi Művelődési Ház
2011. december 16. 19 óra

Tel: 216-1300, 476-3410
Bp. 1096 Haller u. 27.

Strófa Vers-Zene Klub - november

Kattints a képre!

Strófa Vers-Zene Klub - október

Dalok nektek...

N. Horváth Péter költő estje
Közreműködik a Tonett zenekar a Strófa trió, Sólyom Tamás és Németh Viktor

Ferencvárosi Művelődési Ház
2011. október 14. 19 óra

Tel: 216-1300, 476-3410
Bp. 1096 Haller u. 27.

Szeptember – új tanév – új „évad” a Strófa Klubban.

Ahhoz képest, hogy a nyári szünet kivételével minden harmadik pénteken üzemel a Strófa Klub a Ferencvárosi Művelődési Központban, ez az „évad” szeptember kilencedikén kezdődött. (Így azután várhatunk eleget a következő klubozásra…) Változás ide, változás oda, szép számmal gyűltünk össze a nyárutón, a szokott helyen.

No, de miért is esett így?

A Strófa Trió vendége Savanya István, Kanadában élő költő volt, aki a feleségével, Várkonyi Eszterrel érkezett. Még éppen a visszautazásuk előtt sikerült megszervezni a klubestet.

István költő és dalszerző is, így saját szerzeményeivel ajándékozta meg hallgatóságát. Tudván tudja ő is, hogy a verséneklés periférikus műfaj, de hát benne is szólnak a dalok. Ír hát, és zenél. Azok boldogítására, akik meghallgatják, és saját lelke megnyugvására is. Gitárokon, szájharmonikán, és ukulelén kísérte a dalait, s utóbbi vidám kis hangszeréről szeretettel állapította meg: „Nem is hangszer ez, hanem egy mosoly!”

„Előre elmagyarázni, hogy miről szól a vers, az olyan, mintha a karmester elfütyülné a főtémát.” – tartja –, ezért inkább a szülőföldjéhez fűződő érzéseiről mesélt meg a kezdetekről. Igen… nosztalgiázott, merengve, szeretettel.

Eszter színpadra lépésével megpezsdült a kicsit szomorkás hangulat, és megtapasztalhattuk, hogy miért is akadt el a szava Istvánnak, amikor először hallotta énekelni leendő feleségét…

A Strófa Trió még az est felvezetéseként eljátszott öt dalt Savanya István verseiből. Többek között a Mese a valóságról címűt is, ami az első lemezük címadó dala lesz (s az egyik „országos” kedvencem).

Lemez-készítés a finish-ben!!!

(Bozó Edit tolla nyomán...)

Vendégünk lesz Kanadából Savanya István,
zenész, költő barátunk és felesége Várkonyi Eszter.

Silling Tibor - Üzenet
Lemezbemutató koncert!

Silling Tibor - gitár, ének
Deme Farkas Rita - fuvola, kaval, ének
Hölzer Viki - cselló, ének
Dara Vilmos - gitárok, mandolin, ének
Tábi Tamás - hegedű, furulyák, ének
Silling Márton - vibrafon, ütőhangszerek

Vendég: Hajna zenekar

Ferencvárosi Művelődési Ház
2011. június 17. 19 óra

Tel: 216-1300, 476-3410
Bp. 1096 Haller u. 27.

Lemezbemutató koncert!

Vác - Művelődési Ház
2011. június 3. 19 óra

DR. CSÁNYI LÁSZLÓ KRT. 63.
Telefon : (27) 316 - 411

Plakát letöltése

Székesfehérvár Városi Könyvtár

2011. május 19-én

---

A székesfehérvári Városi Könyvtár Zsolt utcai tagkönyvtára
tisztelettel meghívja Önt és kedves Ismerőseit
2011. május 19-én, csütörtökön 18.30 órakor
A Strófa trió műsorára
Én nem tudom mi ez… Dalok a szerelemről
Dr. Silling Tibor pszichiáter
vetítéssel illusztrált és élő zenével kísért előadása
Az énekelt szerelmes versek
Csokonai Vitéz Mihály, Robert Burns, József Attila,
Ady Endre, Juhász Gyula, Sárközi György, Birtalan Ferenc,
N. Horváth Péter, Karácsondi Imre, Komáromi János
költészetébe nyújtanak betekintést.

Cím: Szfvár, Zsolt u. 34.; tel: 06-22-329-438,

web: www.albateka.hu

---

Strófa Vers-Zene Klub - május

Ferencvárosi Művelődési Központ
Tel: 216-1300, 476-3410
Bp. 1096 Haller u. 27.

Vendég előadó: TONETT zenekar

Belépődíj: 500 Ft

Hosszabb szünet után újra indul a Strófa Klub!

Új helyszínen, a Ferencvárosi Művelődési Központ egyik kuckós klubtermében került sor az első estre. A trió kényszerpihenője alatt sem állt meg azonban a zenei élet, és megjelent Silling Tibi saját lemeze, melynek címe: Üzenet. Várjuk a lemezbemutatót! 

Bővebben...